AUTOSZERVÍZ * GUMISZERVÍZ

Fékrendszer

Ellenőrizzük a gépjármű legfontosabb biztonsági berendezését.

A fékberendezések feladata a gépkocsi sebességének  optimális felételek melletti csökkentése, megállítása és az álló gépkocsi rögzítése. A fékrendszer a gépkocsi legfontosabb biztonsági rendszere. A kellő fékhatás a biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele. Az üzemifék berendezést lábbal, a rögzítőféket kézzel kell működtetni. Az üzemi fék hidraulikus, a rögzítőfék mechanikus rendszerű. A járműveken rendeltetés szerint háromféle fékberendezést alkalmaznak: lassító fék, rögzítő fék és tartós fék. A gépkocsi és motorkerékpártárcsafékkel vagy dobfékkel van ellátva.

Üzemifék-berendezés 

A rendszer a gépjármű összes kerekét fékezi. Az üzemifék-berendezéseket a biztonság növelésére kétkörös kivitelben készítik. A fékhatást két egymástól független fékkör hozza létre. Ha az egyik fékkör meghibásodik (pl. csőtörés), a másik kör üzemképes marad. 

A fékberendezés részei: 

- a főfékhenger,

- a fék folyadék tartályok,

- a csővezetékek,

- kerékfékhengerek. 

A fék rendszert speciális fékfolyadékkal töltik fel, amelynek a belső nyomása a fékpedálra gyakorolt nyomóerőtől függően változik. Fékezéskor az egyik fékdugattyút a pedál, a másik fékdugattyút a folyadék nyomása hozza mozgásba. A dugattyúk a fékfolyadékot a nyomóterekből csővezetékeken keresztül a fékhengerekbe nyomják. A folyadék nyomása a kerékfékhenger dugattyúkon keresztül a fékpofákat a féktárcsához, ill. a fékdob belső falához nyomja.

Rögzítőfék-berendezés

Legalább a gépkocsi egyik tengelyén levő valamennyi kereket fékezi, ill. rögzíti. Követelménye, hogy a gépkocsit 20%-os lejtőn vagy emelkedőn teljes terhelés mellett meg kell tartania. A gépkocsi rögzítőfékje általában a gépkocsi hátsó kerekeit fékezi. A rögzítő fék felépítése: a kilincsművel rögzíthető kézifékkar kiegyenlítőkaron és huzalokon keresztül kapcsolódik a fékpofákat mozgató karokhoz. 

Kerékfékszerkezetek 

A személygépkocsi kerekeit belsőpofás dobfékkel vagy tárcsafékkel fékezik. 

Dobfék

A féktartó tárcsa csapjain helyezkednek el a csapok körül elfordítható fékpofák. A fékpofákon ragasztott vagy szegecselt dörzsbetét van. A fékpofák szabad végei között helyezkedik el a fékpofákat mozgató szerkezet, a fékhenger. A két fékpofát húzórugó tartja nyugalmi helyzetben. A fékpofákat a kerékagyra szerelt - a kerékkel együtt forgó - fékdob veszi körül. Fékezéskor a folyadék nyomására a kerékfékhenger dugattyúi az álló fékpofákat a forgó fékdob belső falához szorítják. Az így keletkező súrlódás miatt a gépkocsi mozgási energiája hőenergiává alakul át. 

Tárcsafék

A tárcsafék szinte semmiféle karbantartást nem igényel. Azért ha fordítunk rá egy kevés figyelmet, azt hosszú élettartammal és biztos működéssel hálálja meg. Vagy öt évtizede alapvetően változatlan formában gondoskodnak az autó lassításáról a tárcsa-fékek.

A kerékkel együtt forgó féktárcsából és az álló féknyeregből áll. A tárcsát átfogó féknyeregben vannak a fékhengerek, a dugattyúk és a dörzsbetéttel ellátott féktuskók. Fékezéskor a fékhengerekbe áramló folyadék nyomása a dugattyúkat elmozdítja, és azok a féktuskókat a forgó tárcsa két oldalához nyomják. Nem véletlen tehát, hogy a leggyakoribb probléma a túlmelegedésből adódik: ez a fékbetétek megégése. Ilyenkor a betét felülete szemmel jól láthatóan szenessé válik és megkeményedik, ennek következtében a fékhatás lecsökken. Ilyenkor a kiszerelt fékbetétekről le lehet csiszolni a megkeményedett réteget, de jobb mindjárt új betéteket beépíteni. Szerencsére a fékeket úgy méretezik, hogy túlmelegedésüket csak nem rendeltetésszerű használattal, nagy sebességről ismételt intenzív fékezésekkel lehet elérni.

Az autók többségében a fékezésről jelentős százalékban az első kerekek gondoskodnak. Ebből következik, hogy mai autókat elöl általában tárcsafékkel szerelik fel, melyek jelentősen hatékonyabbak és tartósabbak, mint a korábban említett dobfékrendszerek. A tárcsák minden egyes fékezéskor nagy igénybevételnek vannak kitéve, ezért magas műszaki követelménynek kell megfelelniük. Külön karbantartást nem igényelnek, minden esetben párban cserélik őket, cserétől cseréig szakszerű szerelés és használat mellett problémamentesen használhatóak. Javasolt minden fékbetét csere alkalmával ellenőriztetni a féktárcsák állapotát. Amennyiben mély vágásokat, repedéseket, rozsdafoltokat, vagy égési sérüléseket találunk, úgy mielőbb cseréltessük ki. Fontos megjegyezni, hogy minden féktárcsa cserekor a fékbetéteket is ki kell cserélni.

Minden gépkocsi gyár az összes autótípusára vonatkozóan meghatároz egy minimális féktárcsa vastagságot és/vagy fékdob átmérőt. Egy első féktárcsa átlagos élettartama általában (vezetési stílustól függően) 40.000 - 60.000 km, a fékbetété 20.000 - 30.000 km. Egy hátsó féktárcsa típustól függően 50.000 - 80.000 km-t, egy fékbetét 30.000 - 60.000 km-t megy el.

A korosabb autókat fenyegeti a fékolaj szivárgása a fékhengerekből, illetve a munkahenger vagy a féknyereg szorulása. Mindkettő komolyan veendő, azonnal javítandó hiba, de a fék egyszerű felépítése és az alkatrészek jellemzően kedvező ára miatt nem kell komolyabb ki-adásoktól tartani. Viszont egyes típusoknál még tökéletes állapotban is jellemző a fékek kel-lemetlen csikorgása, ez ellen a betétek hátoldalára felhordott speciális anyag, vagy rezgéscsillapító lapok beépítése jelenthet megoldást. Rendszeres ellenőrzésen és tisztításon kívül tehát nem igényel karbantartást a tárcsafék, ám ennek elvégzésére kérdezzünk rá, ha amúgy is szerelőhöz visszük az autót.

A tárcsafék tulajdonságai:

Előnyei:

-          érzékenysége kicsi és megközelítően állandó értékű,

-          ismételt fékezéskor a hatásossága kevésbé csökken,

-          hőhatásra nem deformálódik,

-          hőelvezetése jobb, • öntisztító,

-          a kismértékű fékhézag folytán, a fékkésedelem kisebb

-          gyártás tekintetében egyszerűbb,

-          a fékbetétek ellenőrzése egyszerűbb

-          automatikus utánállítás,

Hátrányai:

-          nagy pedálerőre van szükség, mivel belsőáttéte kicsi, szervo rásegítőt igényel,

-          rögzítőfékként csak körülményesen alkalmazható,

-          az ébredő nagyobb hőmérséklet miatt, magasabb forráspontú fékfolyadékkal üzemeltethető,

-          nagyobb nyomástűrésű betétanyagot igényel,

-          a súrlódó felületek közé könnyebben jut nedvesség,    szennyeződésre érzékeny,

-          üzemi nyomása: 50-80 bar

-          gyorsabb kopás, rövidebb szervizintervallum

Fékbetét

A fékbetétek a fék szerkezeti egységének tekintendők, feladatuk a gépjárműsúrlódással történő lassítása, megállítása. A fékbetétek a gumiabroncsokhoz hasonlóan kiemelt biztonságtechnikai alkatrészek, ezért azon engedélyköteles alkatrészek körébe tartoznak, amelyek befolyásolják a jármű forgalmi engedélyének érvényességét. A biztonságos közlekedéshez nélkülözhetetlen, hogy a vezető mindig naprakész legyen gépjárműve aktuális állapotáról. A fékbetétek kopását jelző berendezéseknek köszönhető, hogy a jármű vezetője mindig működésbiztos fékekkel tud közlekedni.

A fékbetét felépítése:

A gyakorlatban előforduló eltérő igénybevételek miatt, az egyes járműosztályok fékberendezései azonos működési szempontok mellett is különböző méretűek, anyagúak és eltérő kopásállósággal rendelkeznek.

A dörzsbetétek anyaga, elkészítési receptúrájuk minden gyártónál eltérő, azonban általánosságban megfogalmazható, hogy a fékbetétek dörzsanyaga összeállítható kötőanyagok (pl. gyanta), töltőanyagok (pl. vasoxid), kenőanyagok (pl. grafit) és fémek (pl.acélszövet) ötvözetéből. A dörzsanyagot keveréssel, préseléssel és hőkezeléssel (sütés) állítják elő. Anyagukat tekintve ismerünk fél-fémes, acélmentes, NAO (non-azbeszt), kerámia és szinter-eljárással készült dörzsanyagokat. Fékezéskor, a súrlódás során nagymennyiségű hő termelődik, különösen nagy sebességről történő megállásnál vagy hosszú lejtmeneteknél, ezért minden fékbetét anyagával szemben fontos alapkövetelmény, hogy magas termikus igénybevételnél se keletkezzenek szilárdsági problémák és ne csökkenjen a fékező erő.

A minőségi fékbetétek több, akár mint 160 különböző receptúra alapján készülnek, melyek több mint 20 egymástól eltérő összetevőből állnak. Ezeket speciálisan a különböző járművek eltérő fékberendezéséhez, motorteljesítményéhez, terheléséhez és fékkarakterisztikájához hangolják.

A fékbetét karakterisztikája:

A már említett alapelvárások mellett a fékbetétek tulajdonságainak kiértékelésénél 3 fő tényezőcsoportot veszünk figyelembe: ezek a biztonsági tényezők (pl. súrlódási tényezők, éghetőség, korrózió állóság, hajlítási szilárdság), a komfortossági tényezők (pl. zaj, füstképződés, működtető erő, pedálérzet) és a gazdasági tényezők (pl. dörzsanyag kopása, féktárcsa kopása, súly, gyártási költségek).

A törvényi és biztonságtechnikai előírások megkövetelika fékberendezés gondos karbantartását, és ápolását. A kopó fékalkatrészeket, így a fékbetéteket is a gyártók csereperiódus előírásait betartva adott időközönként kötelezően cserélni kell! Kopástól,igénybevételtől függően egyes esetekben ennél rövidebb időközönként is!

A fékbetétnek a fékezés során igen nagy teljesítményt kell kifejteniük, mivel lágyabb anyagból készülnek, mint a féktárcsák. Ennek következtében gyorsabban is kopnak, csereperiódusuk rövidebb. Ha a fékbetétek vastagsága a minimális 2-3 mm alá csökken, akkor az optimális fékhatás már nem biztosított. Ezért rendkívül fontos a megfelelő minőség és a precíz, szakszerű szerelés. Egy szakszerűen szerelt fék a rendeltetésszerű használat során a fékbetét teljes élettartama alatt biztosítja az új fék alkatrésszel megegyező hatást. Kivétel, ha nagy sebességről többször durván lefékezik, ilyenkor a fékbetét megég. Ha elkopott fékbetéttel használunk, a féktárcsa megsérülhet, és egy hirtelen fékezés esetén a gépkocsi irányíthatatlanná válhat. A fékbetét karbantartást nem igényel, párban cserélik, általában cserétől cseréig szakszerű szerelés esetén problémamentesen használható. Érdemes megjegyezni, hogy az adott gépkocsihoz több gyártó is készít fékbetétet, de ezek különböző anyagból készülhetnek, ami eltérő hatékonyságot eredményezhet, ezért minden esetben kérjük ki egy szakértő véleményét.

A kopásjelző rendszerek működési elve:

A kopásjelzőket ma már a féknyeregbe vagy a fékbetétbe ágyazzák, és a pillanatnyi kopás figyelését jellemzően egy kiértékelő elektronika ellenőrzi. A modern haszongépjárműveknél a fékbetét kopásjelzők információval látják el a fékszabályozó elektronikát, amely ennek ismeretében összehangolja a fékbetétek kopását az összes tengelyen. Információ átadás szempontjából megkülönböztetünk: kopásjelzőket és kopás végjelzőket, de közöttük a működési elvet illetően nincs különbség.

Tárcsafékeknél 3 rendszer terjedt el, a fékbetét kopás visszajelzésére ebből 2 elektronikus (vezetékes és tüskés), egy pedig mechanikus elven működik. Elektronikus kopásjelzőknél a dörzsanyagba beágyazott kopásjelzők elkopott fékbetéteknél, a féktárcsával érintkezve áramkört nyitnak meg, vagy zárnak el, és ennek hatására a műszerfalba elhelyezett lámpa figyelmeztet a kopási határ (kb. 2mm) elérésére.

Ha a fékbetét elkopott, akkor a kopásjelzőt is cserélni kell.

Fékfolyadékok

Amint azt korábban említettük, a korszerű fékberendezésekben a főfékhengerben előállított nyomás közvetítésére a féknyergek és a fék munkahengerek felé szintetikus fékfolyadékokat alkalmaznak. A fékfolyadék állapota ezért az egész fékberendezés működését meghatározza.

Amikor fékfolyadékokról beszélünk, a fékolaj megnevezés megtévesztő lehet, mert a legcsekélyebb motorolaj szennyeződés is tönkreteheti a fékberendezés gumialkatrészeit.

A fékfolyadékok minőségét a következő fizikai és kémiai tulajdonságokkal tudjuk leírni. Forráspont, vegyi semlegesség, vízzel való összeférhetőség, gumiduzzadás, egymással való keverhetőség és kenési képesség. Ezeknek a tulajdonságoknak szigorú határértékei vannak, ettől eltérni nem lehet. A fékfolyadékkal szemben támasztott követelményeket a SAEJ 1703 szabvány foglalja össze. A szakmában azonban nem a SAEJ besorolásai terjedtek el, hanem az amerikai közlekedési minisztérium által meghatározott DOT szabványok. A DOT alapvetően két nagy csoportba sorolja a fékfolyadékokat. A glikol bázisúakat DOT3 és DOT4 számokkal jelöli. A szilikon bázisúakat pedig DOT 5-tel. A legmodernebb fékfolyadékok a DOT5.1-esek, mivel ezek már nem tartalmaznak szilikont sem. A különböző DOT osztályú fékfolyadékokat nem szabad egymásra önteni, összekeverni. Az ABS-szel szerelt autókba pedig tilos DOT3-as teljesítményszintű fékfolyadékot tölteni.

A fékfolyadékok gyakorlatban történő alkalmazása jármű-illetve fék specifikusan történik, a jármű-vagy a fékrendszer gyártó előírásainak megfelelően.

A glikol bázisú fékfolyadékok higroszkopikusak és már a környezeti levegővel érintkezve is egyre több vízzel telítődnek. E tulajdonság pedig károsan befolyásolja a fékfolyadékok forráspontját. Valamint ez a fékfolyadékba keveredett víz, amely 0 C°-on megfagyhat, 100 C°-on pedig felforrhat, nem képes elkülönülni, így a legcsekélyebb víztartalomnál is lecsökken a fékfolyadék forráspontja.

A fékfolyadék cseréje

A fent leírt vízmegkötő tulajdonság miatt a fékfolyadékot biztonsági szempontból évente, de legalább 2 év után a kilóméterfutástól függetlenül cserélni kell.

Blokkolásgátló  (Anti-lock Braking System - ABS) 

Az autó tapadása nagyban meghatározza annak gyorsulási és lassulási képességeit. Egy autó tapadása pedig akkor jó, ha kerekének futófelülete (az a rész, ami az úttal érintkezik) nem csúszkál az úthoz képest. Ebből következik, hogy a blokkolásig fékezett kerekekkel csúszó autónak több idő kell a megálláshoz, mint annak, amelynek kerekeit valamilyen módon forgásban tartják lassulás közben. Ezt a feladatot látja el a blokkolásgátló rendszer. A forgó kerék ezen kívül a lassuló autó kormányzását is lehetővé teszi, ami állóra fékezett kerekekkel gyakorlatilag lehetetlen feladat. 

A speciálsi rendszer lényege, hogy a kerekekre szerelt érzékelőkön keresztül figyeli a kerekek blokkolását és ekkor a másodperc töredékérésze alatt kiiktatja a fékezést. A blokkolásgátló működése: a fékpedál lenyomásakor a főfékhengerből a hidraulikus nyomáscsökkentő egységen keresztül először változatlanul jut el a fékezőnyomás a kerékfékhengerbe. A kerék a fékezés hatására lassul. A keréken elhelyezett érzékélőfej a fordulatszámmal arányos villamos jeleket bocsát ki, amelyeket az elektronikus egységgel a kerék lassulásával arányos feszültséggé alakítanak át. Abban az esetben, ha ez a feszültség a kerék túlfékezése következtében egy bizonyos határértéket túllép, akkor az elektronikus vezérlőegység működésbe hozza a hidraulikus nyomáscsökkentő egységet, és ennek hatására a főfékhenger nyomása már csak megfelelően csökkentett értékben juthat el a kerékfékhengerbe. Ha ennek következtében a kerék újra gyorsulna, és az ezt jelző feszültség túllépne egy másik beállított határértéket, akkor a vezérlőegység ellenkező értelemben a folyadéknyomás növelésére adna utasítást. Minthogy ez a vezérlési ciklus másodpercenként 10-20-szor megy végbe, a fékezőnyomás igen csekély ingadozással a mindenkori tapadási viszonyoknak. Az ABS olyan aktív biztonsági eszköz, mely egy erős fékezés során megakadályozza a kerekek leblokkolását, és ezzel fenntartja a jármű irányíthatóságát. A rendszer elsődleges célja, hogy vészfékezés esetén fent tartsa az irányíthatóságot.

Az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása céljából. Az oldal böngészésével elfogadja ezt. További információkért kattintson